TÖREDÉKEK

[Aztán csak béke…]

Aztán csak béke
kell nekünk.
Úgy-e, pajtások
elmegyünk?
A nóta szála
megszakad
és bandukol
a kis csapat.
Emlék (olv. szó)
(olv. szó)
a téli hó,
a nyári por…

Édesanyám

Édesanyám mindig olyan bánatos.
Figyeli szegény beteg, magyar
szívemnek dobogását, azután
csöndesen szól:
Szomorú idők járnak!…
És én csak állok Erdélyország szélén
fojtogató, végtelen ködben,
összeölelkezve, némán
édesanyámmal, édesapámmal.

[S én ki nyáron…]

S én ki nyáron kifáradtam
S itt állok őszen és fásultan
Imádkozom önzetlen szépen
Fakuló tavasz érdekében,
Tinektek sikerüljön jobban.
Régi fajta vers lett volna, furcsa, szomorú
S úgy jön, hogy [olv. szó] légyen utána szépen
Mint régi imádságom után:
Úgy legyen. Ámen.

Június

A falu dicsérete
Csöndes, falusi, nyári szép vasárnap,
aranyköd úszik, fényes, nyári por.
A porba lép, a porra rátipor
s a templom felé indul a szikár pap.
Utána tisztes, délutáni sor.
………………………….
E tiszta csöndet nem lehet lemérni,
aranyos felhők kószálnak mesésen
s azt hinnéd: egy felnyújtott kéz eléri.
Sugár hull köztük, minden kicsi résen.
Áldásra emelt kézzel szőke férfi
ballag át a falun, a napsütésen…
Október

[Ó, nemzetek…]

Ó, nemzetek, ti három nemzetek!
Álmomban egy volt néktek a szüret
és közös szüreti dalt zengtetek.

December

Az emlékek dicsérete
Fenyőszag szállott. És esett a hó, lágy
……………………………
De mondom, menni kellett, menni föl,
a hegyre és sietni. Néha félve
néztem a gond havas felhőiből:
Ő állt. Arcára folyt az alkony vére.
Integetett utánam messziről
s a nagy hidegtől könny esett kezére.

Az emlékek dicsérete

Fenyőszag szállott. És esett a hó, lágy
…………………………
De mondom, menni kellett, menni föl,
a hegyre és sietni. Néha félve
néztem a gond havas felhőiből:
Ő állt. Arcára folyt az alkony vére.
Integetett utánam messziről
s a nagy hidegtől könny esett kezére.

[A csillagfény egész éjjel…]

(A csillagfény egész éjjel szakadt,
de énekelő angyal nem akadt.
Közeledem kis rozzant házikómhoz.
Nézem, nézem a deszkafalakat
és furcsán csillog a kopott lakat.)